Családállítás: csoportban, vagy egyénileg?

A családállítás módszere eredetileg csoportos módszer: több ember részvételével zajlik, akik segítenek, hogy az, aki a kérdező képként láthassa, hogy milyen folyamatok állnak a probléma hátterében.

De van a családállításnak egyéni formája is.

Egyéni családállításnál a folyamatokra tárgyak – például kartonlapok – segítségével lehet rálátni.

Vajon többet ad-e a csoportos családállítás, mint az egyéni? Hatékonyabb-e? Vagy inkább az egyéni állítás az, ami személyesebb és lehetőséget ad arra is, hogy a családállítóval átbeszéljük a problémát? Én azt gondolom, hogy hatását tekintve nincs különbség a csoportos és az egyéni állítás között. Vannak viszont más szempontok is…

Általában akkor célszerű egyénileg állítani, ha az állítást kérő nem szeretne csoport előtt foglalkozni a problémájával, feszélyezi a csoport. Sokan vannak úgy, hogy ismerik a családállítást és érdeklődnek iránta, de magukat annyira zárkózottnak tartják, hogy „nem hiszik el, hogy jól tudnák csinálni” a csoport részeként mások állításaiban a képviseletet. Valóban igaz, hogy több családállításon való részvétel egyfajta gyakorlatot ad abban, hogy könnyen és gyorsan kifejezzük a megjelenő érzéseket, de ezt nem kell eltúlozni: bárki már első alkalommal érezni tudja és pontosan eléggé ki tudja fejezni a megjelenő érzeteket. Ám ha valaki úgy érzi, hogy nem tudná átadni magát a folyamtoknak és zavarban, kellemetlenül érezné magát, ezt tiszteletben kell tartani. Egyéni állítással ezek a félelmek gyakran eloszlanak és sokszor e tapasztalat birtokában már szívesen részt vesznek csoportos állításon is.

Egyéni állításnál több lehetőség van arra is, hogy a problémát és az állítással kapcsolatban felmerült kérdéseket hosszabban meg lehessen beszélni. Igaz azonban az is, hogy az állítás hatása sokszor nagyobb, ha nem kerül tudatos szintre, azaz nem célszerű sokat beszélni róla, kielemezni, „túlgondolni”. De a problémakör átbeszélése gyakran felmerülő igény, amire egyéni állításnál lehetőség van.

Csoportos családállításnál a problémára egységes egészként lehet rálátni: egyidőben mozognak a képviselők, egyidőben többféle folyamat is elindulhat, lefolyhat, amelyet egységes képként látunk. Így jobban áttekinthető. A csoportos állítás előnye az is, hogy az ott lezajlott állítások nemcsak arra hatnak, aki az állítást kérte, hanem minden résztvevőre. A „hatás” ezesetben azt jelenti, hogy nagyon sokszor mások állításaiban ráismerünk egy-egy saját problémára, elakadásra. Ez a ráismerés lehet tudatos is, de sokszor előfordul, hogy egyszerűen csak azt vesszük észre, hogy egyik-másik állítás a szokottnál nagyobb hatással van ránk, érzelmeket vált ki belőlünk: nagyon együttérzünk az állítást kérővel, vagy az állításban szereplő valamelyik személlyel. Ez arra utal, hogy az adott témakörrel nekünk is dolgunk van, sőt, egyben azt is jelentheti, hogy a témakörrel kapcsolatos problémánk már így, mások állításán keresztül is oldódik a felismerés által! A csoportos állítás sok tapasztalattal tesz gazdagabbá és nagyon sok élményt ad. Egy-egy ilyen napon rengeteg új impulzus ér bennünket. Maga a csoport is a nap végére „összekovácsolódik”, mint bármely más csoport, ahol emberek együtt dolgoznak, közös élmények érik őket. Ez az összekovácsolódás plussz élménnyel gazdagítja a résztvevőket: azzal, hogy mások is küzdenek gondokkal, de tesznek magukért, a megoldásért. Nem vagyunk egyedül…