A családállítás helye a pszichoterápiás módszerek között
A családállítás szakszóval ún. szisztematikus pszichoterápia, amelyet Bert Hellinger dolgozott ki az általa felismert összefüggések alapján. Miben különbözik más pszichoterápiai módszerektől, mi benne az újszerű és egyedi? Egy kis elmélet...
Thomas Schäfer: Ami a lelket megbetegíti és ami meggyógyítja című könyvében külön fejezetet szentel annak, hogy a családállítást elhelyezze a terápiás módszerek rendszerében. Összefoglalja Hellinger módszerének lényegét és összeveti a hasonló jellegű és eltérő módszerekkel.
Ezek közül én csak itt csak a neuro-linvisztikai programozás módszerét (NLP) emelném ki, amelyet maga Hellinger is tanulmányozott. Az NLP-t az egyéni tanácsadások során én is alkalmazom és sok esetben nagyon hatékonynak bizonyul. Az NLP azok közé a terápiás módszerek közé tartozik, amelyek szerint az ember elérheti céljait, ha világos képe van róluk és célirányosan viselkedik. Azaz gondolataink átalakításával "beprogramozható" amit szeretnénk, erős "forrás-mobilizálással" a legtöbb vágyunkat valóra válthatjuk: ehhez csak az szükséges, hogy hátráltató beállítódásainkat újakkal, előremutatóakkal cseréljük fel. Igen, ez valóban működik. De nem minden esetben...
Hellinger szerint nem vagyunk olyan szabadok céljaink elérésében, mint hisszük. Ha anélkül cselekszünk, hogy tudatában volnánk kötődéseinknek, akkor az nem szabad, csak vak cselekvés. Milyen kötődésekről beszél? A szabad cselekvést korlátozza, hogy mindannyian családrendszerünk részei vagyunk, ezáltal érintettek vagyunk a többi családtag problémáiban, akár tudatában vagyunk, akár nem. Hellinger élesen kritizálja a ma divatos "önmegvalósítást", a többiekre gyakorolt hatás miatt, és a "rend felismerésének" elvét képviseli. Azt mondja, hogy fel kell ismerni kötődéseinket és figyelemmel kell lennünk arra, hogy a családrendszerben bizonyos "rend"-nek, törvényszerűségeknek kell érvényesülniük. Ha megszedjük ezeket a törvényszerűségeket, akkor problémák keletkeznek.
E gondolat konzervatívnak tűnhet, azonban Hellinger nem azt mondja, hogy feltétlenül ez vagy az a helyes viselkedés. Nem szorítja szűk szabályok közé mindazt, amit megfigyelt: gyakran fogalmaz maga is úgy, hogy "nem tudom, hogy minden esetben ez az összefüggés érvényesül-e, de eddig mindig ezt tapasztaltam". Hellinger mindössze annyit mond, hogy ha nem veszünk tudomást arról, hogy vannak bizonyos kötődések, egy rendszer részei vagyunk és nem tehetünk meg következmények nélkül bármit, akkor tapasztalatai szerint problémákkal fogjuk szemben találni magunkat. Mindezt elméletileg nem alapozza meg, azonban minden tapasztalat azt mutatja, hogy a Hellinger által megfogalmazottak valóban érvényesek. Amint látható, a családállításban a tapasztalat meghatározó alap.
A családállítással a felborult rend ismét megteremthető és a problémák megoldódnak. A családállítás azt tűzi ki feladatául, hogy felhozza a tudatba azokat a tudat alatti kötődéseket, amelyek a családban, mint rendszerben jelen vannak és ezzel helyreálljon a "rend".
Hellinger a családot a pszichoanalítikusoktól eltérően szemléli: számára semmi sem erősebb, mint a család és mélységes tisztelettel szól róla. Más terápiás módszerektől eltérően semmiképpen sem a "szakadj el a szüleidtől" hozzáállást képviseli, sohasem beszél a szülők ellen. Annak ellenére, hogy nem tagadja, hogy a családhoz való kötődésünkből nagyon sok fájdalom származhat. De éppen ennek megoldása érdekében nem lázadásra bíztatja a hozzá fordulókat, hanem arra, hogy visszataláljanak a szülő és gyermek közötti hajdani szeretetbe, amely egy rövid pillanatig minden esetben fennállt - az állítások tapasztalatai szerint. És ez valóban megoldást hoz. A családból ugyanis nemigen lehet egyszerűen kiszakadni, a kiszakadás gyökértelenséghez vezet. Helyünket a világban csak úgy találhatjuk meg, ha tudomásul vesszük, hogy családunk része vagyunk.
A családállítás a gyakorlatban is eltér a legtöbb terápiás módszertől. A családállítás rövid időtartamú csoportterápia vagy egyéni terápia, ami azt jelenti, hogy - szemben például a pszichoanalízissel, amely évekig tarthat - Hellinger sokszor mindössze egyetlen alkalommal találkozik a hozzá fordulókkal. Valóban, gyakran egy állítás is olyan erős hatású, hogy nincs szükség többre. De előfordul a gyakorlatban az is, hogy mint a hagyma héja, egymás alatt több ok is meghúzódik, amelyeket sorban fel kell oldani, hogy a probléma valóban megszűnjön. És hát az is gyakori, hogy nem egyetlen, jól körülhatárolható probléma az, amit meg kell oldani... Ha a családrendszerben sok nehéz sors, kötődés van, akkor a "hagyma héjainak" lebontása kitartó munkát igényelhet. Érdekes egyébként, hogy az állítások mindig éppen annyira oldó hatásúak, amennyire a problémával jelentkező lélekben nyitott a megoldásra, ettől is függ tehát, hogy hány családállításra van szükség. De - éppen úgy, mint az NLP - a családállítás mindenképpen rövid távú terápia. Én pedig egyetértek Hellingerrel: "a pszichoterápia akkor jó és hatékony, ha a terapeuta minél hamarabb feleslegessé teszi önmagát".
