Mit jelent az, hogy kötődünk a családunkhoz?

Kapcsolatainkra legerősebb hatással családunk van. Valamilyen módon kötődünk ahhoz a családhoz, amelybe beleszülettünk, amelynek része vagyunk. Sokszor nem is tudatosan.

Ez a kötődés a lelkiismereten alapul, amelynek működéséről külön bejegyzésben írok. De mit jelent a kötődés a családállításban?

A kötődés azt jelenti, hogy valójában, lélekben boldogító a tudat, hogy oda tartozunk a családunk rendszeréhez. Még ha csak ritkán, vagy egyáltalán nem is érzékeljük a köteléket, amely a családunkhoz fűz, ez a kötelék jelen van és irányítja életünket. A kötődés tehát nem tudatos, olyannyira, hogy olyan családtagjainkhoz is odafűz bennünket, akiket nem is ismertünk esetleg. Az a tapasztalat, hogy a kötődéshez elég a vérségi kötelék, azaz például a gyermek-szülő viszony biológiai ténye. És ezzel a ténnyel szembenézni különösen fontos azok számára, akik örökbefogadóként vagy örökbefogadottként élnek…

A családunkhoz való kötődés témaköre sokkal fontosabb, mint hisszük. Sokszor azt gondoljuk, hogy egy-egy hétköznapi probléma az, ami zavar, amelyet meg szeretnénk oldani, és az állításon látszik csak meg, hogy valójában a kötődéssel összefüggő mélyebb problémáról van szó.

Már említettem a lelkiismeretet, amely érzékeny jelzője annak, ha a kötődés kérdésessé válik, vagy kihívás éri. Lelkiismeretünk révén kötődünk családunkhoz tehát. Minden családban mást és mást jelent és feltételez az odatartozás: ezért a lelkiismeret nem egyformán jelentkezik mindenkiben. Thomas Schäfer példája a „maffiacsalád” és a „tisztviselőcsalád”, ahol egyértelműen nem ugyanazok a dolgok számítanak helyesnek és a lelkiismeret másként fog jelentkezni az egyik és a másik családba tartozó személynél.

A gyermek tehát – és ebben az értelemben mindannyiunkra vonatkozik ez a megnevezés – azt tekinti jónak, amit a család jónak tekint és azt rossznak, amit a családjában rosszként tartanak számon. És bármi történjen, arra fog törekedni, hogy úgy éljen, hogy a családhoz tartozónak érezhesse magát. Biztosítsa kötődését a családhoz. Ez az elsődleges cél és minden más – munkatársakhoz, barátokhoz, sportcsapathoz – való kötődés csak ezután következhet.

A családhoz való kötődés sokszor látszólag megnehezíti az életet. Elképzelhető például olyan család, ahol a sikertelenség számít „jónak”. Aki sikeres, az valójában nem tartozhat a családhoz. Nem tudható, hogy milyen történet áll emögött… De ilyen helyzetekre is van megoldás, hogy az, aki a siker céljával fordul a családállítóhoz, megoldhassa ezt a fajta, őt gátló kötődést. Ez a gátló kötődés jelentkezhet úgy például, hogy az illető kettősséget érez: szeretné a sikert, de mégsem tud tenni érte és nem érti mi ez a gát, amikor a szándéka és a lehetőségei is megvannak. Ha felismeri, hogy a családjában ilyen fajta összefüggések érvényesülnek és azokkal szembenéz, akkor megvan a lehetőség arra, hogy a családhoz való kötődése úgy maradjon fenn, hogy közben a saját életét éli és a „sikertelenség a jó” mottót meghagyja azoknak a családtagoknak, akikhez ez a történet tartozik.