Ha csak a hiányt érezzük... - elvesztett ikertestvérek
Van egyfajta olyan megmagyarázhatatlan hiányérzet, amit semmi nem indokol és szinte szavakba sem lehet önteni. Az életünk látszólag rendben van, körbevesznek az emberek, esetleg még párkapcsolatban is élünk és mégis: valami hiányzik. Ezt a hiányérzetet nem lehet megfogalmazni, de aki tapasztalja az életében, ebből már ráismer...
A legutóbbi időkig nem volt technikai lehetőség arra, hogy tudomást szerezzünk róla: az életbe nem egyedül indultunk. Hanem ketten. De csak egyikünk érkezett meg. Ma már az orvostudomány fejlődése lehetővé teszi, hogy lássuk: a terhességek igen nagy része ikerterhességként indul. A fejlődést a pszichológia is követte és vizsgálni kezdték azokat az embereket, akik "ikerként indultak". A vizsgálati eredmények ma még leginkább gyermekekre vonatkoznak, hiszen nem olyan régen van rá lehetőség, hogy a terhességi ultrahang vizsgálat egyértelműen kimutassa a két kis sejt jelenlétét a terhesség korai szakaszában. De tudjuk, hogy bizonyos jellegzetes problémák, viselkedésjegyek a felnőtt egyedül-megszületett ikrekre jellemzőek. Leginkább egyfajta megfoghatatlan hiányérzet az, aminek hátterében az ikerként indulás és az ikertestvér magzati korban történt elvesztése állhat.
Mi jellemző az egyedül-megszületett ikrekre? A megmagyarázhatatlan hiányérzet. Az ok nélküli bűntudat. A mindig jelen lévő szomorúság. A veszteségtől való nagyon erős félelem. A kapcsolatok elején a nagyon erős kötődési igény és ragaszkodás. A párkapcsolatok rendre "barátsággá alakulása". És a hétköznapi életben: nehéz döntés két dolog között, a választás nehézsége. A kettősség érzete. Az érzés, hogy bármilyen mély és jó egy kapcsolat: nem elég mély. Hogy szinte minden tárgyunkból két hasonló is van. Hogy sokszor többet ér a mély lelki kapcsolat és az odabújás, mint a férfi-női viszony. Hogy az egyedül-megszületett iker végtére is olyan egyedül érzi magát a világban...
Az ezekkel a gondolatokkal, problémákkal jelentkezők állításaiban sokszor megjelenik az elvesztett ikertestvér. Ahogy Bert Hellinger is megfogalmazta több munkájában, és saját tapasztalatom szerint is az ikerségi kapcsolat különleges, nagyon szoros viszony. Az ikrek egymáshoz közelebb állnak, mint az anyához, holott az anyával való kapcsolatot tartjuk a legszorosabb, mintát adó viszonynak. Az ikrek azonban megtapasztaltak - akár magzati korban, rövid ideig - egy olyasfajta mély összekapcsolódást, ami semmivel nem összehasonlítható. És ezt az egység-élményt keresik sokszor egész életükben. Mivel azonban ugyanezt nem találják meg, mindig bennük van egyfajta hiányérzet. És a társukban is, mert ők meg érzik, hogy igazán közel nem tudnak kerülni az egyedül-megszületett ikerhez: ott valaki másnak a helye van. Gyakran előfordul az is, hogy az egyedül-megszületett ikrek megtalálják azt, aki mintha pótolná számukra elvesztett ikertestvérüket: vagy partnerükben (aki gyakran maga is szintén egyedül-megszületett iker), vagy egy barát, barátnő személyében, akivel aztán sülve-főve együtt vannak, szinte mintha összenöttek volna.
A családállítás során az elvesztett ikertestvér képe jellegzetes. Mély összetartozás, játékosság és nagy-nagy egyetértés látszik az állítást kérő és meg nem született ikertesvére között. Ahhoz, hogy a párkapcsolati probléma, a hiányérzet vagy a magány érzése megoldódjon, az állítás során meg kell látnunk, hogy erről van szó, ez áll a probléma hátterében. Ez a felismerés sokszor először nehezen tudatosul és inkább a tiltakozás jelenik meg az állítást kérőben. Nehéz ezzel szembenézni. Ha ez megtörténik azonban, akkor a mély fájdalom és gyász érzete jelentkezik. Mert az elvesztett ikertestvért el kell engednünk ahhoz, hogy saját életünket élhessük és kötődni tudjunk másokhoz. Ez az elengedés sokszor nagyon nehéz. Hosszú ideig tart, és több állítást is igényelhet időről-időre. De ha megtörténik és tudomásul vesszük ami van, akkor lehetőség van rá, hogy ennek tudatában másképp éljünk tovább. Megismerve magunkat, felismerve hogy mik azok az érzések, amelyek ebből a történésből fakadnak és valójában nem hozzánk tartoznak abban az értelemben, hogy nem a valós, hétköznapi életünk történései indokolják.
Ezekkel az érzésekkel meg kell küzdenünk és a megküzdést nekünk magunknak kell végigcsinálni. Egyedül. Nem a társunk tehát a hibás, nem az anyai szeretet volt kevés, és nem más ok van a háttérben, amit esetleg gondoltunk...
