Tettesek és áldozatok

A családunk történetébe annyi különféle sors és élet tartozik, hogy szinte számba sem tudjuk venni őket. Nagy részükről nem is tudunk, mégis hatással lehetnek ránk.

A sokféle történet között súlyos, sőt rettenetes események is lehetnek, amelyekről gyakran azért sem tudunk, mert a családi emlékezet kiveti őket magából. Igyekeznek elfelejteni. Így azonban a családrendszert már a titok is terheli és a súly még nagyobb erővel nehezedhet arra a családtagra, aki kötésben áll ezzel az eseménnyel és hatással van rá a valaha történt "tett".

Hétköznapi életünkben - ma, amikor elkerülnek minket a háborúk és járványok borzalmai - gyakran távol állnak tőlünk az igazán súlyos események: csak a hiradóban és a filmekben látunk belőlük, ahol nem is tudjuk átérezni, hogy a sors milyen nehéz is lehet. Elképzelhető azonban, hogy azt a "teher-érzést", amely folyton nyomaszt minket, vagy az indokolatlan félelmet, szorongást, esetleg azt az érzést, hogy "nem tudjuk igazán felszabadultan érezni a dolgokat" egy, a családrendszerünkbe tartozó régi történettel való azonosulás okozza. Azonosulás egy olyan történettel, amelyhez ugyan "nincs közünk", mégis hat ránk: azonosulunk a valamikori tettesekkel, áldozatokkal, az ő sorsukkal. És mi magunk is áldozatként éljük meg az eseményeket, amik velünk történnek, "keresük magunknak" a tetteseket akikkel átélhetjük a kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget.

Mit jelent az, hogy tettes-áldozat energia? Hogyan oldhatjuk fel esetleges kötődésünket egy régi történettel, ahol valaki áldozatává vált egy tettnek? Ahol valaki tettessé vált? Mit jelent az, hogy a tettes és az áldozatok békéje?

Ha valaki súlyos tettet követ el valaki ellen, akkor ez a tett összeköti őket. Egyikük tettessé, másikuk áldozattá válik, és ilyen módon "összeköttetésbe kerülnek". Amíg kettejük között nem jön létre a béke, addig ez a "tettes-áldozat" összeköttetés, ez az energia nagyon erős tud lenni és hatással lehet későbbi leszármazóikra, akik - más módon, más események kapcsán - megismétlik a történetet. A béke igazából azáltal jön el tettes és áldozat között - és így szabadulhat a kötésből a későbbi leszármazó - ha felismerik, hogy valami nagyobb dolog hatására történt az, ami történt. Nevezhetjük ezt sorsnak: sorsnak, amit tiszteletben kell tartanunk, mert ami történt megtörtént. A tettes ezáltal nem felmentést kap, mert tettének következményeit viselnie kell, de az áldozat(ok) bosszúvágya, vagy meg nem bocsátása valójában csak még inkább a tetteshez köti őket.

A családállítás során bizonyos oldó mondatokkal és felismerésekkel tehetünk azért, hogy ezt a békét - a tettes és az áldozat békéjét, megnyugvását - elérjük. Ezzel segíthetünk a későbbi leszármazónak, hogy a tettes-áldozat energia ne hasson rá. Lássa, hogy történt valami, lássa, hogy az nem hozzá tartozik, hanem a felmenőihez, és fogadja el lélekben, hogy ilyen megtörténhet, a sorsba sokminden belefér. Ez igazán nehéz, de nagy felszabadulást és megkönnyebbülést hoz.

A tettes-áldozat energia - azaz egy súlyos tett a családban - sokféle hatással lehet a későbbi leszármazókra. Gyakran azzal jár, hogy a leszármazó nem tudja átélni érzéseit, elfojtja magában: mivel egy súlyos eseménnyel kapcsolatos nagy félelmet és/vagy felelősséget vesz át, ezt nehezen kezeli, elfojtja magában. Ezzel azonban minden más érzést is elfojt és görcsösnek, szorongónak érezheti magát. Ha valaki a tettes energiát veszi át erősen, akkor szinte magától is fél, erőteljes elfojtások között él, vagy észre sem veszi, hogy mások áldozattá válnak mellette: lelkiismerete tiszta, hiszen nem tudatosan csinálja, mégis tettesként viselkedik. Sokszor előfordul az is, hogy valaki újra és újra áldozati szerepben találja magát: a munkahelyen ellenségesek vele, gyakran pórul jár, úgy érzi mások kihasználják, vagy párkapcsolatában alárendelt, megalázó helyzetekbe kerül. És míg ezen helyzetek ellen tiltakozik, hiszen valóban indokolatlanok, lélekben jól érzi magát, mert továbbviszi az áldozati szerepet, ezt az energiát.

Nagyon gyakori, hogy a párkapcsolatban két olyan ember talál egymásra, akik egyike áldozati, másikuk tettes energiát hordoz magában. Nagyon erős kapocs ez, mindketten szenvednek bizonyos szempontból, érzik, hogy ez nem jó, méltatlan, de egy belső erő hajtja őket egymás felé, hogy lejátsszák a rendszerükben élő régi történetet. Ha egyikük - családállítással - rendezi magában a tettes-áldozat témát, gyakran véget ér a kapcsolat, hiszen ő már szabadult ebből a kötésből. Ha felismerik, hogy mindketten ilyen jellegű kötésben állnak és a kapcsolatukra ez nyomja rá a bélyegét, mindketten tehetnek magukért, hogy változtassanak ezen a helyzeten, és egy megtisztult, jól működő kapcsolatot folytathatnak tovább.