Nőiesség, férfiasság - mit jelent a női sor, a férfi sor?

Életünk egyik meghatározó témaköre a párkapcsolat: ha boldogító, ha a helyünkön vagyunk benne, akkor szinte minden más problémánk az életben könnyedén megoldhatónak tűnik. Mi lehet az oka, ha mégsem így alakul? Hogyan tehetjük hozzá "a magunk részét" ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, pozitív és fejlődést hozó legyen a kapcsolatunk? Mi lehet ennek az akadálya bennünk?

Az régóta tudott dolog, hogy az anya-gyerek kapcsolat (és az apa-gyerek kapcsolat) meghatározó abban a tekintetben, hogy milyen párkapcsolatot alakítunk ki saját életünkben. És persze az sem mindegy, hogy milyen szülői mintát láttunk: mit tanultunk észrevétlenül a párkapcsolatról tőlük. Van, amikor ez tisztán látszik, látszanak a hibák, és tudom mondani: "én ezt máshogy szeretném". Máskor rejtettek a hatások, hosszú évek, saját tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy felismerjük őket. Van amikor ez is kevés: csak a családállításon szembesülünk hozott mintáinkkal, amikor saját problémánk megoldását keressük.

Ilyenkor derül ki az is, hogy mennyire meghatározó, hogy a családból (a "rendszerünkből", tehát távolabbi felmenőinktől) milyen rejtett mintákat hordozunk magunkban! A családállítás során erre is ráláthatunk.

Mit jelent ez? Egy nő számára alapvetően meghatározó, hogy az édesanyja, édesanyjának az anyja, az anyai nagymama édesanyja és így tovább (ezt nevezzük női sornak) hogyan élte meg a nőiességét, beleértve annak minden aspektusát. Fontos tehát, hogy a saját családunkban női ágon tehát milyen tapasztalatok, traumák érték a nőket, hogyan viszonyultak nőiességükhöz, az anyasághoz, a férfiakhoz. Ha ebben elakadás történt, akkor az kihathat ránk is és előfordulhat, hogy ezek között a korlátok között mozogva nehézségekkel kell szembenéznünk. Ilyenkor fordul elő, hogy a párkapcsolat kialakítása vagy megtartása nehézségekbe ütközik, vagy a kapcsolatok, amelyeket kialakítunk, nem boldogítóak számunkra.

Érdemes átgondolni: milyen női mintát kaptunk anyánktól és rajta keresztül a női felmenőinktől? Hogy a nők erősek? Hogy kiszolgáltatottak? Hogy a női szerep és az anyai szerep nem összeegyeztethető (mert amint anya leszek megszűnik a nőiességem és már "csak anyaként" funkcionálok)? Hogy a nők versenyeznek a férfiakkal, vagy éppen le is győzik őket? Vagy megszűnik önálló létük, akaratuk, egyéniségük egy férfi mellett? Esetleg a női lét egyenlő a veszteségekkel? Mindezek olyan hiedelmek, amelyek esetleg okkal határozták meg anyánk, nagymamánk vagy távolabbi női ősünk életét, de nem szükségszerű, hogy a miénkre is hatással legyenek!

A férfiak számára a férfisor az, ami éppen így meghatározó. Egy kisfiú számára az apa a minta: ha ő "elbukott a feladatban", nem tudott eléggé férfi lenni, akkor vajon hogyan szerezhetek én, mint férfi, megfelelő "férfierőt" és állhatok helyt a kihívásokkal szemben? Hiszen az apa sem véletlenül élte így az életét, azt is meghatározta az a minta, amelyet az apjától kapott. És mégis van rá lehetőség, hogy ne ezen az úton haladjak én is tovább! Ha tisztába jövök azzal a mintával, amelyet apám, az ő apja és az ő apja (tehát a férfisor) adott nekem, akkor máris van lehetőségem "máshogy csinálni".

A változás ilyenkor szinte magától meg is történik az állítás után, hiszen a rejtett hatások felszínre kerülnek és a megfelelő oldással "letehetjük" ezeket a terheket.

De mi történik, ha már rálátunk a női sorunkra/férfi sorunkra, a "terhet letettük"? Vajon honnan vegyünk "jó mintát", hiszen azt kaptuk, amit kaptunk, mást nem ismerünk? Érdekes módon ha a saját életünket éljük, letéve mindazt, ami nem a miénk, mindig van forrás, ahonnan a hiányzó - mondjuk így - férfierőt (vagy női erőt) megkaphatjuk. Mit jelent ez? Minden férfi sorban és minden női sorban ott vannak azok a pozitív minták is, az a valamikori ősünk, akiben még megvolt ez az erő. Vagy éppen a sor egésze ad így egyben olyan erőt számomra, amelyet megérezve már nem tudok tovább a helyemet keresgélve "elveszettnek lenni".

Van tehát megoldás egyik legnagyobb feladatunkra is: hogy igazán nők legyünk (rábízva magunkat a férfiakra mégis önálló egységként éljünk, nőként és anyaként egyensúlyba kerüljünk) és arra, hogy igazi férfiak legyünk (akire a nő rábízhatja magát, aki mindazt eléri, amit szeretne, elégedett az életével apaként, férfiként, társként és "a többiek között"). Ezt elérve nem a másiktól várjuk már problémáink megoldását, hanem igazi nőként, igazi férfiként élhetünk egy igazi férfi vagy egy igazi nő mellett.

A legtöbben a nőiséggel, férfiassággal kapcsolatban, párkapcsolati problémával vagy a párkapcsolat hiánya miatt keresnek meg, tehát jó, ha mindannyian tudjuk: nem vagyunk egyedül a feladattal, szinte mindenkinek kihívást jelent jól megoldani az életnek ezt a legnagyobb feladatát. Ha megoldjuk, akkor pedig boldog, kiteljesedett kapcsolatban élhetünk és minden más probléma könnyedén megoldhatónak tűnik:)