Mitől működik a családállítás?
A családállítás olyan egyéni, vagy csoportos módszer, amellyel a lelkünk mélyén zajló folyamatokra láthatunk rá. Arra ami öntudatlanul vezérel.
Például olyan családi mintákra, családrendszerbeli kötődésekre, amelyekről nem is tudunk. De mitől, hogyan működik a családállítás?
A családállítással problémáink valódi okát ismerhetjük meg és oldhatjuk fel a felismerés által. De nemcsak önmagában a felismerés az, ami segít. Bert Hellinger figyelte meg azt, hogy bizonyos „rend”-nek kell érvényesülnie a családi kapcsolatainkban. Ezeket természetesen nem „kötelezően” betartandó szabályoknak kell elképzelnünk, hanem olyan törvényszerűségeknek, amelyek tiszteletben tartása segít abban, hogy a saját életünket élhessük, azaz „a helyünkön legyünk”. A családállítás módszerével ráláthatunk arra, hogy hol akadtunk el, hol vannak olyan pontok, ahol e rend nem érvényesül bennünk. A felismert törvényszerűségek tiszteletben tartásával minden a helyére kerül a „rendszerünkben” és ez teszi lehetővé, hogy mi is a helyünkön érezzük magunkat.
De mit jelent az, hogy a rendszerünk? Egyikünk sem egyedül áll a világban: oda tartozunk egy családhoz, amibe születtünk. Azt mindannyian tudjuk, hogy magunkban hordozzuk szüleink, nagyszüleink génjeit, de ezzel együtt valami mást is belőlük. A tudomány még nem érti pontosan hogyan, de magunkban hordozzuk, cselekedeteinkben, sorsunkban az őseink életét, tapasztalatait, sorsukat. Öntudatlanul sokszor előfordul, hogy megismételjük a velük megtörténteket, átvesszük érzéseiket, azonosulunk velük. Hihetetlennek hangzik és sokan azt mondják: „dehát én egészen más vagyok, mint a szüleim!”. De ez a tapasztalat, amelyet Hellinger sokévi munka és sokféle terápiás irányzat megismerése után leírt és amelyet mindannyian megtapasztalunk egy-egy családállításon. Persze sokmindenben mások vagyunk, mint a szüleink, hiszen önálló, egyedi személyiségek vagyunk mindannyian. De ott vannak bennünk, mert tőlük kaptuk az életet. Bármilyenek is voltak, mi most azért lehetünk itt, mert ők életet adtak nekünk. Ha csak ennyit adtak, már köszönettel tartozunk nekik. Persze sokan úgy vagyunk, hogy többet szerettünk volna kapni. Több szeretetet, több elismerést. De el kell fogadnunk, hogy ők azt adták, amit tudtak, annyit, amennyit tudtak. Ez az elfogadás nehéz. Viszont ha megtörténik, akkor békében élünk önmagunkkal. A családállítás segít ebben a folyamatban.
Lehet azonban az is, hogy szüleinkkel kapcsolatban nincs olyan elakadás, amelyet oldani kéne. Mégis olyan érzések kínoznak, amelyek nem következnek életünkből, a velünk történt eseményekből. Indokolatlan szorongás, kirekesztettség érzés, szomorúság például. A családállítással ezek gyökerét megtalálhatjuk és feloldhatjuk azt az azonosulást, amely a problémánk mögött áll. Az azonosulást például az – általunk akár nem is ismert – nagyszülőnkkel, aki valóban átélte a kirekesztettséget, mert kitagadta a család, vagy a szomorúságot, mert elveszítette a gyermekét. Ha ezt megláttuk, csak egy lépés, hogy kimondjuk magunkban: ez nem az én problémám, ez nem az én érzésem. Szeretetből átvettem, de elengedem, és a saját életemet élem…
Az emberek és a problémák olyan sokszínűek, hogy lehetetlen felsorolni, milyen események, milyen összeköttetések állhatnak a háttérben az adott esetben. A családállító terapeutát sokszor éppúgy meglepi mi áll egy-egy probléma hátterében, mint magát a családállításra érkezőt: sohasem lehet típusokban gondolkodni, nincsenek sémák. Ettől olyan érdekes és mindig új a családállítás a terapeuta számára is.
ÉrdekelCsaládállítás: csoportban, vagy egyénileg?
A családállítás módszere eredetileg csoportos módszer: több ember részvételével zajlik, akik segítenek, hogy az, aki a kérdező képként láthassa, hogy milyen folyamatok állnak a probléma hátterében.
De van a családállításnak egyéni formája is.
Egyéni családállításnál a folyamatokra tárgyak – például kartonlapok – segítségével lehet rálátni.
Vajon többet ad-e a csoportos családállítás, mint az egyéni? Hatékonyabb-e? Vagy inkább az egyéni állítás az, ami személyesebb és lehetőséget ad arra is, hogy a családállítóval átbeszéljük a problémát? Én azt gondolom, hogy hatását tekintve nincs különbség a csoportos és az egyéni állítás között. Vannak viszont más szempontok is…
Általában akkor célszerű egyénileg állítani, ha az állítást kérő nem szeretne csoport előtt foglalkozni a problémájával, feszélyezi a csoport. Sokan vannak úgy, hogy ismerik a családállítást és érdeklődnek iránta, de magukat annyira zárkózottnak tartják, hogy „nem hiszik el, hogy jól tudnák csinálni” a csoport részeként mások állításaiban a képviseletet. Valóban igaz, hogy több családállításon való részvétel egyfajta gyakorlatot ad abban, hogy könnyen és gyorsan kifejezzük a megjelenő érzéseket, de ezt nem kell eltúlozni: bárki már első alkalommal érezni tudja és pontosan eléggé ki tudja fejezni a megjelenő érzeteket. Ám ha valaki úgy érzi, hogy nem tudná átadni magát a folyamtoknak és zavarban, kellemetlenül érezné magát, ezt tiszteletben kell tartani. Egyéni állítással ezek a félelmek gyakran eloszlanak és sokszor e tapasztalat birtokában már szívesen részt vesznek csoportos állításon is.
Egyéni állításnál több lehetőség van arra is, hogy a problémát és az állítással kapcsolatban felmerült kérdéseket hosszabban meg lehessen beszélni. Igaz azonban az is, hogy az állítás hatása sokszor nagyobb, ha nem kerül tudatos szintre, azaz nem célszerű sokat beszélni róla, kielemezni, „túlgondolni”. De a problémakör átbeszélése gyakran felmerülő igény, amire egyéni állításnál lehetőség van.
Csoportos családállításnál a problémára egységes egészként lehet rálátni: egyidőben mozognak a képviselők, egyidőben többféle folyamat is elindulhat, lefolyhat, amelyet egységes képként látunk. Így jobban áttekinthető. A csoportos állítás előnye az is, hogy az ott lezajlott állítások nemcsak arra hatnak, aki az állítást kérte, hanem minden résztvevőre. A „hatás” ezesetben azt jelenti, hogy nagyon sokszor mások állításaiban ráismerünk egy-egy saját problémára, elakadásra. Ez a ráismerés lehet tudatos is, de sokszor előfordul, hogy egyszerűen csak azt vesszük észre, hogy egyik-másik állítás a szokottnál nagyobb hatással van ránk, érzelmeket vált ki belőlünk: nagyon együttérzünk az állítást kérővel, vagy az állításban szereplő valamelyik személlyel. Ez arra utal, hogy az adott témakörrel nekünk is dolgunk van, sőt, egyben azt is jelentheti, hogy a témakörrel kapcsolatos problémánk már így, mások állításán keresztül is oldódik a felismerés által! A csoportos állítás sok tapasztalattal tesz gazdagabbá és nagyon sok élményt ad. Egy-egy ilyen napon rengeteg új impulzus ér bennünket. Maga a csoport is a nap végére „összekovácsolódik”, mint bármely más csoport, ahol emberek együtt dolgoznak, közös élmények érik őket. Ez az összekovácsolódás plussz élménnyel gazdagítja a résztvevőket: azzal, hogy mások is küzdenek gondokkal, de tesznek magukért, a megoldásért. Nem vagyunk egyedül…
ÉrdekelMi az a családállítás?
A családállítás olyan terápiás módszer, amelyet Bert Hellinger, a módszer kidolgozója tapasztalataira, számos terápiás irányzatban végzett tanulmányaira és munkájára alapozva alakított ki.
Megfigyelte, hogy valamiféle összeköttetésben állunk egymással, családunkkal, felmenőinkkel. És hogy ebben az összeköttetésben bizonyos törvényszerűségek érvényesülnek.
Megfigyelte azt is, hogy ha ezek a törvényszerűségek felborulnak, az problémákat okoz az életünkben. Sokszor ezeknek a problémáknak ésszerű okot adunk, hiszen ez megkönnyíti számunkra az elviselését. De azt tapasztaljuk, hogy bár azt gondoljuk, hogy tudjuk mi az ok, a probléma mégsem múlik el… De hogyan láthatnánk meg a valódi okokat? A „jéghegy víz alatti részét”? És ha meg is látjuk: van-e megoldás a problémára?
A családállítás tulajdonképpen lehetőség arra, hogy rálássunk: mi zajlik a lelkünk mélyén, ami vezet bennünket, anélkül, hogy tudatában lennénk. A családállítással voltaképpen egy pillanatra rálátunk arra, ami valójában van…
A szembenézés sokszor nem kellemes, hiszen tudatunkkal saját kedvünknek megfelelő magyarázatokat találunk és készítünk a magunk számára arról, hogy mi miért történik, de a valóság felismerése minden esetben előrevivő és építő.
Amikor először olvastam a módszerről, egy kicsit távolinak éreztem magamtól, merthogy csoport… Akkor még nem tudtam, hogy az egyéni állítás is éppolyan hasznos tud lenni, mint egy csoportban történő. És azt sem, hogy milyen jó hangulatú, nyílt és elfogadó egy-egy családállítós csoport. Reggel még nem is ismerik egymást az emberek, délutánra mégis kialakul köztük egyfajta szolidaritás, „közös mező”?! Ez mégis hogyan? Sokmindent nem tudtam az elején, négy évvel ezelőtt…
Mi az a családállítás? Valami spirituális „lila” dolog? Jogászként racionális embernek tartom magam, és bár nyitott vagyok a világra és mindenféle módszerre, azért szeretem érteni mi miért történik. A családállítás működését azonban egyelőre nem tudjuk megmagyarázni. Sem én, sem a tudomány:-) Vannak vizsgálatok, elméletek, de egyelőre az a helyzet, hogy működik, segít, és ennyi elég.
Amióta először hallottam a családállításról sok könyvet elolvastam, rengeteg csoporton részt vettem. Állítottam saját témáimra, foglalkozni kezdtem az egyéni családállítással és végül elvégeztem egy képzést. Családállító lettem. Szinte hónapról hónapra éreztem ahogy változom, kezdem megtalálni a helyemet a saját életemben. És jó látni másokon, hogy ők is így vannak ezzel. Hogy a családállítással sokaknak tudtam segíteni. Ma már ez a hivatásom: családállítóként és mediátorként.